„SZÉP ZALÁBAN SZÜLETTEM…”

Ünnepekhez, jeles napokhoz kapcsolódó népszokás:

KENYÉRSZENTELÉS

Augusztus 20-a nem csak Magyarország, hanem kis zalai településünk, Nagybakónak életében is döntő fontosságú ünnep. Ezen a napon tartjuk a falu búcsúját, hisz kis barokk templomunkat 1782-ben Szent István tiszteletére szentelték fel.

Szent István ünnepét hivatalosan Mária Terézia nyilvánította 1774-ben országos ünneppé. Ugyanehhez a naphoz kötődtek az aratási felvonulások a templomokhoz, ahol imával adtak hálát, hogy az aratási munkákat befejezték. Az aratóünnepség gyökerei szintén a XVIII. századra vezethetők vissza.
Ezt az aratóünnepet, vagyis az új kenyér ünnepét Darányi Ignác földművelődésügyi miniszter 1899. évben kiadott rendeletében tette hivatalossá. Fontos tudni azonban, hogy a II. világháború előtt ezeket az ünnepségeket életszerűen az aratás befejezésével, július hónapban tartották meg.
1945. után az Országos Nemzeti Szövetség javaslatára augusztus 20-a Szent István ünnepe mellett az új kenyér ünnepe is lett egészen az 1950. évi I. számú törvényerejű rendelet hatályba lépéséig. E rendelet rögzítette, hogy augusztus 20-a a Magyar Népköztársaság alkotmányának ünnepe és már szóba sem került Szent István, vagy a dolgozók kenyere és annak ünnepe. Az új kenyér csak a 60-as évek elején kapott jelentősebb szerepet, amikor is a forradalom leverése után felértékelődött augusztus 20-a jelentősége. Maga az ünnep a Magyar Köztársaság 1991. március 5-i döntésével kapta vissza méltó rangját és került vissza a hivatalos állami ünnepségek sorába.

Nagybakónakon a két világháború között, majd egészen az 50-es évekig minden évben megtartották az aratóünnepet. Jellemzően falunkban sem augusztus 20-án, hanem ténylegesen az aratás végén, tehát július hónapban rendezték meg ezt a jeles eseményt. Nem csak konkrétan az új kenyeret, hanem magát a munkát is ünnepelték, hisz a sikeres aratás Nagybakónak lakosságának egész évi élelmét biztosította, megmenekülve ez által az éhínségtől.
A II. világháború előtt a Kalász-egylet (kalász lányok, akiknek egyenruhájuk is volt: hímzett mellényt, kalásszal hímzett blúzt hordtak) és a Kalot-egylet (levente fiúk: fémből készült magyar koronát viseltek a sapkájukon) szervezte az ünnepséget. A háború utáni szervezőmunkában már a Tűzoltó egyesület játszott döntő szerepet, s az idősebb korosztály is ezt az időszakot idézte fel inkább és a mellékelt régi fotók is ezekben az időkben készültek.
Maga az ünnepség a következőképpen zajlott. A gyülekező az alsó iskola udvarán történt. Az iskolaépület egyik felében volt a tűzoltó szertár. A lányok és a fiúk díszbe öltöztek. Az ünnepre aratókoszorút készítettek búzából úgy, hogy a kalász kifelé álljon, melyet nemzetiszín szalaggal kötöttek át. A koszorút a menet elején lányok vitték, a többiek sarlót, a fiúk pedig kaszát vittek magukkal. A menetet egyenruhába öltözött nemzeti zászlót vivő tűzoltók egészítették ki. Felvonultak a faluban, közben nótáztak, énekeltek. A két világháború között útba ejtették a templomot is. Részt vettek a szentmisén és közösen imádkoztak. 1945. után ezt már egyre kevésbé lehetett megtenni, az 50-es években pedig kifejezetten tiltották az ünnepség liturgikus részét. A felvonulás végén visszatértek az alsó iskolához (az épület ma is áll és a vízház szerepét tölti be), ahova a falubeliek is összeverődtek, és együtt mulattak. A bált cigányzenekar kísérte, melynek három tagja is nagybakónaki volt. Hajnalig tartott a mulatság.
A termelőszövetkezet megalakulása után az aratóünnep, mint szokás, kikopott Nagybakónak életéből. Lassacskán megszűnt a magántulajdon, a lakosság már nem saját magának termelte a gabonát, s a korszerű gépek elterjedése egyre kevésbé tette lehetővé, hogy a falu lakossága megéljen a mezőgazdaságból. Sokan a közeli Nagykanizsán gyárakban vagy a szolgáltató iparban, kereskedelemben helyezkedetek el, majd a városba is költöztek. Erre az időszakra tehető Nagybakónak óriási mértékű lakosságcsökkenése. A II. világháború előtti közel 1400 főről a létszám a felére apadt.

Ma mindössze 446 főt számláló településünkön több hivatalosan bejegyzett és nem hivatalosan működő civil szervezet is tevékenykedik. Az Örök Ifjak Nyugdíjas Klub az utóbbiak sorát gyarapítja. Kedveljük egymás társaságát, közben falunkért is sokat teszünk. Működtetünk egy asszony kórust, valamint a Faluszépítő egyesülettel karöltve részt veszünk lakóhelyünk csinosításában.
Klubunk 2005-ben elhatározta, hogy önkormányzati támogatást igénybe véve készít a falu fiatal leányainak hat rend magyar ruhát. Úgy gondoltuk ezzel emelhetjük a falu rendezvényeinek, ünnepeinek fényét. Ugyanakkor mi magunk is szerettünk volna a mai kor igényeit figyelembe véve egy olyan hagyományt felidézni, ahol a magyar ruhás lányaink is szerepet kapnak. Magát az aratóünnepet ilyen módon feléleszteni és újra hagyománnyá tenni kevésbé lett volna szerencsés, hisz szinte teljesen megszűnt Nagybakónak lakosainak mezőgazdasághoz való kötődése. Ugyanakkor Szent István napja jó alapot adott arra, hogy az új kenyér ünnepét is beemeljük településünk szokásrendjébe, melynek forgatókönyvét mi magunk alakítottuk ki, helyszíne pedig a helyi római katolikus templom.
Augusztus 20-án tehát az ünnepi szentmise után díszbe öltözött lányaink a nemzeti szalaggal átkötött kenyérrel a szembemiséző oltárhoz vonulnak, két fiú pedig a magyar és a település zászlaját viszi. Somogyi Imre plébános úr megszenteli a kenyeret, majd közös ima következik. A megáldott kenyér a templom kapujában kiosztásra kerül, s a falu búcsújára érkezett rokonok, barátok körében a megszentelt kenyérrel térhetnek haza a szentmisén résztvevők.

Nagybakónakon az új kenyér ünnepe nagyon friss hagyomány, hisz először 2006-ban rendeztünk kenyérszenteléssel egybekötött szentmisét. Azóta minden évben sikerült a búcsú napját ezzel az új szokással fokozni. Sajnos egyre kevesebb az iskolás gyermek, de mi akár felnőttek bevonásától sem riadunk vissza, csakhogy ápolhassuk és a jövőben is biztosíthassuk a nagybakónaki emberek részére ezt a kedves ünnepséget.

Aratóünnepi csoportképek az 50-es évekből

Kenyérszentelés 2006. augusztus 20-án

Kenyérszentelés 2010. augusztus 20-án